„A sérülékeny és hangtalan kiskorú vándorlók”

Kedves Testvérek!

„Aki befogad egy ilyen gyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem” Mk 9,37; vö. Mt 18,5; Lk 9,48; Jn 13,20). Az evangélisták ezekkel a szavakkal emlékeztetik a keresztény közösségeket Jézus egyszerre lelkesítő és elkötelezettségre buzdító tanítására. Ez a tanítás kijelöli az utat, amely a legkisebbekkel kezdődik, a befogadás dinamikáján át halad és az Üdvözítő segítségével biztosan Istenhez vezet. Az út megvalósulásának szükséges feltétele tehát éppen a befogadás, ami abból áll, hogy Isten egy lett közülünk, Jézusban gyermekként jött közénk, mi pedig megnyílunk előtte a reményt adó hitben, szeretettel fordulunk a legkisebbek és leggyengébbek felé és segítjük őket. Ez a három – a hit, remény és szeretet szoros kapcsolatban áll az irgalmasság testi és lelki cselekedeteivel, amint ezt az utóbbi Rendkívüli Szentév során újra felfedeztük.