Őrbottyáni Plébánia, 2019. december 1.
Advent 1. Vasárnapja

• Advent első vasárnapja – az egyházi év kezdete. A mai nappal megkezdődik az adventi időszak, amely segít felkészíteni a szívünket a karácsonykor felénk közeledő üdvözítő befogadására.
• Ehhez az időszakhoz hozzátartozik a jótékonykodás. Advent 1. és 2. vasárnapján tartós élelmiszert és tisztítószereket gyűjtünk a rászorulók részére. Egyúttal várjuk a felajánlásokat a karitász elkülönített számlájára is. A számlaszám megtalálható honlapunkon illetve a hirdetőtáblán: 66000035-11085159
• Advent péntekjein reggel hat órakor rorate misét tartunk a Péter-Pál templomban.
• Ezen a héten pénteken, a rorate mise után gyóntatás is lesz.
• Ezen a héten lesz a Plébánia templom védőszentjének Szent Miklósnak ünnepe. Imádkozzunk templomunk felújításáért és ne felejtkezzünk el adakozni, mert megfelelő önerő híján hiába próbálunk külső segítséget kérni ehhez a számunkra fontos célhoz!
  Ezen a napon lesz Keszthelyi Ferenc megyéspüspök halálának (2010) évfordulója, imádkozzunk érte is ezen a napon!
• Jövő héten első szombat. Reggel nyolc órakor igeliturgiát tartunk a Péter-Pál templomban.
• Advent szombatjain 16 órától adventi gyertyagyújtás lesz a Péter-Pál templomban.
• December 7-én, szombaton 17 órától gyóntatás lesz a Plébánián.
• December 15-én, vasárnap 17 órakor Karácsonyi koncertet ad a PéterPál Kórus a Péter-Pál templomban.
• Az idén is hívjuk a gyerekeket a pásztor játékhoz szereplőnek. Jelentkezni Andi/Kati néninél lehet.
• Olvasd – Elmélkedj – Cselekedj! Ferences testvéreink az idén is készítettek a számunkra adventi lelki naplót, mely vezet bennünket az adventi készületben. Minden napra kapunk útmutatót ami segít bennünket az adventi várakozás idején. A lelki napló megtalálható a hirdetőtáblán és letölthető a honlapunkról is.

Amikor készülünk a 2020 szeptemberében Budapesten megrendezendő 52. Nemzetközi
Eucharisztikus Kongresszusra, fontosnak tartjuk, hogy katolikus testvéreinkhez és minden jóakaratú
emberhez forduljunk. Kongresszusunk jelmondata a 87. zsoltárból való: „Minden forrásom belőled
fakad”. Krisztus a forrás, az ő tanítása, élete, megváltó kereszthalála és feltámadása, kegyelme,
amely közöttünk működik az idők végéig, képes arra, hogy lelki megújulást hozzon városaink,
népünk, Európa és az egész világ számára.

Kedves Testvérek!
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve egyre közelebbről akarjuk megismerni az Urat, aki itt maradt közöttünk az Oltáriszentségben. „Minden forrásom belőled fakad!” (Zsolt 87,7) – ez a jelmondat vezet bennünket a készület útján. Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe arra hív fel bennünket, hogy most figyeljünk arra a Jézusra, akiről az Apostolok Cselekedetei így beszél: „Ő ahol csak járt, jót tett” (ApCsel 10,38). Erzsébet is az Oltáriszentségben kapott küldetést és erőt az irgalmasság szeretetszolgálatához.
Az Eucharisztia egyik legszebb ószövetségi előképe a manna, amit éhező népének adott vándorlása idején az Úr, aki gondoskodik a nélkülözőkről: „Az Úr így szólt Mózeshez: Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből. Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni”. (Kiv 16,4; 15b) Jézus is gondoskodott az éhes emberekről, amikor a nagy tömeg követte őt. „Megesett rajtuk a szíve, meggyógyította betegeiket” (Mt 14,15), majd a tanítványokra bízta, hogy gondoskodjanak az ételről: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni” (Mt 14,16). Másnap újra felkeresték az emberek Jézust, aki az Élet Kenyeréről szóló tanítást adta nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot.” „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha” (Jn 6,26–27; 35). Az Úr gondoskodott éhező népéről a pusztában, Jézus is kenyeret adott nekik, mielőtt feltárta előttük az Élet Kenyerét. Ma az Egyház küldetése, hogy a nélkülözőket segítse az evangéliumi felebaráti szeretet parancsa alapján, - de mutasson rá arra, hogy a mulandó földi eledelen túl az Élet Kenyerét is hirdetjük, és meghívunk mindenkit a vele való közösségbe.

Évközi 33. vasárnap
2019. november 17.
A szegények nem csalatkoznak reményükben
1. „A szegények nem csalatkoznak reményükben” (Zsolt 9,19). A zsoltár szavai hihetetlenül időszerűek. Mély igazságot fejeznek ki, amelyet a hit mindenekelőtt a legszegényebbek szívébe tud belevésni, mégpedig azt, hogy visszakapják a reményt, amelyet az igazságtalanságok, szenvedések és az élet bizonytalansága miatt elveszítettek.
A zsoltáros leírja a szegények állapotát és az őket elnyomók arroganciáját (vö. Zsolt 10,1–10), lehívja Isten ítéletét, hogy állítsa helyre az igazságosságot és győzze le a jogtalanságot (vö. Zsolt 10,14–15). Úgy tűnik, szavaiban az a kérdés tér vissza újra, amely évszázadokon át egészen napjainkig sokszor elhangzik: Hogyan engedheti meg Isten ezt az egyenlőtlenséget? Hogyan engedheti meg, hogy megalázzák a szegényeket, miért nem avatkozik közbe, hogy segítsen nekik? Miért engedi boldogan élni azokat, akik másokat elnyomnak, miközben viselkedésüket épp a szegények szenvedése láttán el kellene ítélni?
E zsoltár megírásának idején nagy gazdasági fejlődés ment végbe, amely, mint sok esetben, a társadalmi egyensúly jelentős zavarához is vezetett. Az egyenlőtlenség következtében nélkülözők népes csoportja alakult ki, akiknek helyzete még drámaibbnak tűnt a kevés kiváltságos által elért gazdagsághoz viszonyítva. A szent szerző, látva ezt a helyzetet, reális és hiteles képet tár elénk.
Abban az időben az arrogáns, istentelen emberek lenézték a szegényeket, és arra törekedtek, hogy azt a keveset is megszerezzék, amit azok birtokoltak, és hogy rabszolgává tegyék őket. Manapság sincs ez nagyon másként. A gazdasági válság sokaknak nem jelentett akadályt vagyonuk további növelésében, ami annál komolyabb anomáliának tűnik, minél inkább tekintetbe vesszük a városok utcáin élő nagyszámú szegény embert, akiknek a létfontosságú dolgok is hiányoznak, akiket állandóan zaklatnak és kizsákmányolnak. A Jelenések könyvének szavai jutnak eszembe: „Azt mondod: »Gazdag vagyok, dúsgazdag, nincs szükségem semmire.« Nem látod, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen?” (Jel 3,17). Évszázadok telnek el, de a gazdagok és a szegények állapota változatlan marad, mintha a történelem tapasztalata nem tanított volna az emberiségnek semmit. A zsoltár szavai nem a múltra vonatkoznak, hanem a jelenünkre, ahogyan Isten ítélete előtt állunk.

2019. július 12-én Őszentsége Ferenc pápa Marton Zsoltot, a Központi Papnevelő Intézet rektorát váci megyéspüspökké nevezte ki.

Marton Zsolt 1966. március 26-án született Budapesten. Általános iskola után, középiskolai tanulmányokra a kecskeméti Piarista Gimnáziumba került. 1988-ban tanítói diplomát szerzett a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán. Teológiai tanulmányait 1992-ben kezdte Veszprémben, majd a váci püspök Győrbe küldte. Ezután Budapestre került, a Központi Papnevelő Intézetbe. 1998-ban szerzett teológus diplomát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. 1998. június 20-án szentelték pappá Vácott a Váci Egyházmegye szolgálatára.

A Katolikus Karitász Ukrajna új elnökének, Vladimir Zelenszkíjnek segítségét kéri, hogy a magyarországi és más külföldi karitatív szervezetek által indított segélyszállítmányok bürokratikus akadályok nélkül, egyszerűen, gyorsan, korlátozások nélkül juthassanak el a kárpátaljai és ukrajnai rászoruló családokhoz és karitatív szervezetekhez.