Őrbottyáni Plébánia, 2020. január 12.
Urunk megkeresztelkedése

• Az idén január 19-26 között kerül megrendezésre az Ökumenikus Imahét. Az imahét programja megtalálható a honlapunkon és a hirdetőtáblákon valamint kiosztottuk szórólapokon is. Ezen a héten hétköznap nem lesz szentmise.
• A mai nappal befejeződik a karácsonyi ünnepkör és megkezdődik az évközi idő amely egyben a farsangi időszak kezdete is. Eltávolítjuk a karácsonyfákat és a karácsonyi díszeket. A farsangi idő február huszonhatodikáig, hamvazó szerdáig tart majd.
• Pénteken reggel nyolc órakor lesz szentmise a Péter-Pál templomban.
• Kérjük, hogy aki 2020-ban kíván egyházi házasságot kötni, szíveskedjék ezt január végéig jelezni a plébánián.

A Krisztus-hívők egységéért
2020. január 19-26.
„...igen emberségesen bántak velünk...”
(ApCsel 28,2)

január 19. vasárnap, 15.00
Református Templom Őrbottyán
igét hirdet: Lajtos János ev. lelkész

január 20. hétfő, 18.00:
Baptista Imaház Őrbottyán
igét hirdet: Szabó Gábor Ferenc ref. lelkész

január 21. kedd, 18.00:
Evangélikus Templom Csomád
igét hirdet: Szabó Gábor Ferenc ref. lelkész

január 22. szerda, 18.00:
Juhász Zsófia Ref. Szeretetotthon Őrbottyán
igét hirdet: Sellyei Imre bapt. lelkész

január 23. csütörtök, 18.00:
Evangélikus Templom Őrbottyán
igét hirdet: Bolyky Miklós rkat. diakónus

január 24. péntek, 18.00:
Katolikus Templom Vácrátót
igét hirdet: Sellyei Imre bapt. lelkész

január 25. szombat, 18.00:
Baptista Imaház Őrbottyán
igét hirdet: Lajtos János ev. lelkész

január 26. vasárnap, 15.00:
Katolikus Templom Vácbottyán
igét hirdet: Szabó Gábor Ferenc ref. lelkész
Az ima alkalom után közös agapé lesz a tájházban.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia november 13-án kiadott, Megújulás a szeretetben című körlevelében már foglalkozott a megfogant emberi élet védelmének fontosságával, azonban a téma rendkívüli aktualitása miatt szeretnénk külön is hangsúlyozni az Egyház ezzel kapcsolatos álláspontját. Püspök elődeink 1956. szeptember 12-én körlevelet adtak ki, mivel akkor tették rendeletileg lehetővé Magyarországon a művi terhességmegszakítást. Az akkori dokumentum nyelvezete régiesnek tűnhet, azonban tartalmát tekintve semmit sem vesztett időszerűségéből.

„Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, megszenteltelek” (Jer 1,5) – olvashatjuk Jeremiás próféta könyvében, amellyel a szent szerző azt erősíti meg, hogy az élet nem a születéssel, hanem a fogantatással kezdődik. A Katolikus Egyház Katekizmusa 2270. pontjában ez áll: „Az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell. Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez”.

A béke mint a remény útja:
Párbeszéd, megbékélés és ökológiai megtérés

1. A béke mint a remény útja az akadályokkal és a próbatételekkel szemben

A béke értékes dolog, reményünk tárgya, amelyre az egész emberiség törekszik. A békébe vetett remény olyan emberi magatartás, ami egzisztenciális feszültséggel jár, ezért egy néha fáradságos jelen is „élhető és elfogadható tud lenni, ha célhoz vezet, és e cél felől bizonyosak lehetünk; ha ez a cél olyan jelentős, hogy igazolja a hozzá vezető út megtételéhez szükséges erőfeszítéseket.” Ilyen módon a remény az az erény, amely útra indít minket, ami szárnyakat ad a továbbhaladáshoz, még akkor is, ha az akadályok leküzdhetetlennek tűnnek.

Emberi közösségünk emlékezetében és testében hordozza nyomait a háborúknak és konfliktusoknak, amelyek egyre nagyobb pusztító erővel követik egymást és a legszegényebbeket és a leggyengébbeket sújtják leginkább. Egész nemzetek küzdenek azért, hogy megszabaduljanak a kizsákmányolás és a korrupció bilincseitől, amelyek egyre táplálják a gyűlöletet és az erőszakot. Még ma is sok embertől, köztük gyermekektől és idősektől veszik el az emberi méltóságot, a fizikai integritást, a szabadságot – ideértve a vallásszabadságot is –, a szolidaritást és a jövő reményét. Sok ártatlan áldozatnak kell elviselnie a megaláztatást és kirekesztést, a bánat és az igazságtalanság kínját vagy egyenesen valamilyen traumát, amely népükkel és szeretteikkel szembeni szisztematikus ellenségeskedésből fakad.

Amikor készülünk a 2020 szeptemberében Budapesten megrendezendő 52. Nemzetközi
Eucharisztikus Kongresszusra, fontosnak tartjuk, hogy katolikus testvéreinkhez és minden jóakaratú
emberhez forduljunk. Kongresszusunk jelmondata a 87. zsoltárból való: „Minden forrásom belőled
fakad”. Krisztus a forrás, az ő tanítása, élete, megváltó kereszthalála és feltámadása, kegyelme,
amely közöttünk működik az idők végéig, képes arra, hogy lelki megújulást hozzon városaink,
népünk, Európa és az egész világ számára.

Kedves Testvérek!
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve egyre közelebbről akarjuk megismerni az Urat, aki itt maradt közöttünk az Oltáriszentségben. „Minden forrásom belőled fakad!” (Zsolt 87,7) – ez a jelmondat vezet bennünket a készület útján. Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe arra hív fel bennünket, hogy most figyeljünk arra a Jézusra, akiről az Apostolok Cselekedetei így beszél: „Ő ahol csak járt, jót tett” (ApCsel 10,38). Erzsébet is az Oltáriszentségben kapott küldetést és erőt az irgalmasság szeretetszolgálatához.
Az Eucharisztia egyik legszebb ószövetségi előképe a manna, amit éhező népének adott vándorlása idején az Úr, aki gondoskodik a nélkülözőkről: „Az Úr így szólt Mózeshez: Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből. Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni”. (Kiv 16,4; 15b) Jézus is gondoskodott az éhes emberekről, amikor a nagy tömeg követte őt. „Megesett rajtuk a szíve, meggyógyította betegeiket” (Mt 14,15), majd a tanítványokra bízta, hogy gondoskodjanak az ételről: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni” (Mt 14,16). Másnap újra felkeresték az emberek Jézust, aki az Élet Kenyeréről szóló tanítást adta nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot.” „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha” (Jn 6,26–27; 35). Az Úr gondoskodott éhező népéről a pusztában, Jézus is kenyeret adott nekik, mielőtt feltárta előttük az Élet Kenyerét. Ma az Egyház küldetése, hogy a nélkülözőket segítse az evangéliumi felebaráti szeretet parancsa alapján, - de mutasson rá arra, hogy a mulandó földi eledelen túl az Élet Kenyerét is hirdetjük, és meghívunk mindenkit a vele való közösségbe.