Egyházközségünk Őrbottyán településén foglal helyet, alábbiakban e település bemutatása folyik.

Több mint 6000 lélekszámú nagyközség Pest megyében a budapesti agglomeráció külső övezetében, a fővárostól mintegy 30 km-re, észak-keletre, a nyugati Cserháthoz tartozó Gödöllői-dombság vonulatában helyezkedik el.

A viszonylag alacsony fekvésű, dombos vidék széles medencéjében a középkori mészkőrögök már lesüllyedtek, amit harmadkori keresztrétegezett homok és löszös takaró fedett le. Élővizekben gazdag.

Az egykori Őrszentmiklós határában ered a Tece-patak, itt folyik keresztül a Sződ-Rákos-patak, melyek a Duna vízgyűjtő területéhez tartoznak. A volt vácbottyáni részben ered a Bara-patak.

Ezenkívül - 1968-ban kialakított - horgásztó, három kisebb tó található a településen. A határ növényzetét telepített akácosok és fenyőerdők, a magasabb részeken tölgyesek, a patakok partjain burjánzó vizenyős rétek alkotják.

Veresegyházról átnyúlik az országosan védett Egervári-láp, a Sződ-Rákos-patakot kísérő több hektáros terület, ahol a nádasban elszórva 50-60 cm magas sászsombékokat, szibériai nőszirmot és vidrafüvet lelhetünk.

A patakban védett csíkhalak élnek.

Történet:

I. Őrszentmiklós

Az első okleveles említés 1344-ből származik "villa sancti nikolai" alakban. Ekkor a zsidó nemzetségből leszármazott Acsai család birtokában van. Közeli rokonok okoznak kárt egymásnak Szentmiklós területén, ahol János az officialis (gazdatiszt). Második említése 1390-ből származik. Ekkor szó van arról, hogy Rátóton lévő "Hannos" malom földjei részen Zenth Miklós felé terülnek el. Harmadik okleveles feltűnésekor 1430-ban említik a Zenthymiklósról Mogyoródra vezető utat, Waresegyház-Chamad-Zenthmylós hármas határt, a Wreseghaz-ról Zenthmyklos-ra menő folyót és a Zenthmylos feletti nagy erdőt. A török hódítás első fél évszázadában, 1546-1590 között lakott, bár 1580-ban már Pusztaszentmiklós néven vették számba és az 1590 összeíráskor egyszerűen csak átmásolták a tíz évvel azelőtti adatokat. Megérte a tizenöt éves háborút (1593-1606). Népessége azonban azt nem vészelte át. Az 1620-as években települt újjá. A török kiűzése, 1686 után, lassan visszatér a népessége. 1695-re ismét lakott hely. 1696-ban 11 család, 1699-ben 33 család, 1703-ban 23 család lakja. 1704-ben 1 fő önkétese harcolt a kuruc hadakban, Szabó Máté hatvani kapitány seregében. A kurucz szabadságharc idején többször elmenekül, vagy a kuruc állam szervezetten kitelepíti a Gödöllői dombság 20-30 falujával együtt Heves vármegye területére. Az 1715-ös országos összeíráskor 15 család lakik benne. A XVIII. század elején hívják Kisszentmiklósnak, Felsőszentmiklósnak és Pusztaszentmiklósnak. Földesurai 1728-ban Koháry István, Révay Judit és Grassalkovics Antal. Népessége 1728-ban 34 család. Az 1730-as években már három malma van Sződ-Rákos patakon. Az 1744-es összeírás szerint 42, 1760-ban pedig 46 a családok száma. A XIX. század közepén Vácszentmiklós, vagy Kisszentmiklós, lakossága 390 református, 120 katolikus, 30 evangélikus. Szántóföldje elég termékeny, erdeje kevés, szőlőhegye jó bort terem. Földbirtokosa Grassalkovics Antal özvegye, herceg Esterházy Leopoldina.

Az első pecsét az 1695-ös évszámot viseli, s Pusztaszentmiklósnak nevezi. Ez az év a török utáni újjátelepülés éve. Az 1728-as évszámot viselő pecséten a Kisszentmikós név olvasható, az 1768-as évszámú pecséten szintén. Neve Kisszentmiklós még 1876-ban is. Őrszentmiklós nevét a XIX. század végén működő Községi Törzskönyvi Bizottság adta.

II. Vácbottyán

Első okleveles említése 1376-os keltezésű, s ez évtől több is akad. Ezekből az derül ki, hogy a Zsidó nemzetségből leszármazó, éppen ebben az időben már szétváló, de egymással rokon családok; a Sydo-i, a Mcha-i, a Peliske-i és a Csáky családok egyes tagjai között perlekedés folyik Bottyán birtokáért. A zsidó nemzetség "ősfoglalású" Zsidón (Vácegresen), ahol a Szent Balázs tiszteletére emelt nemzetiségi monostora is állt, Bottyán esetében is a Zsidó nemzetség volt a birtokos. Weresegház-i István fia János birtokos 1380. tavaszán Bathyan-ra rontott és onnan Domomos fia János nevű jobbágyot elhurcoltatta. Egy oklevél 1430-ban említi a Veresegyházról Bottyánba vezető közutat. A Zsidó nemzetség legkiemelkedőbb tagja, Csáky Miklós erdélyi vajda és rokonsága 1422-ben törzsbirtokukat Szent István király adományából bírták ez ideig, s átadták Zsigmond királynak cserébe más birtokokért, Bottyán ekkortól tehát a királyé. Zsigmond Cillei Ulriknak adományozta Zsidó, Bottyán, Váckisújfalu és Csővár birtokát, mert Cilleit utód nélküli halása következtében 1456-ban ezek a birtokok újra eladományozhatókká lettek, V. László király részéről. Mátyás Király nevezett négy birtokot, köztük Bottyánt, visszajuttatta a Zsidó nemzetségből leszármazó Csői (Csővári) családnak 1469-ben, de a király 1470-ben újra eladományozta ezeket, mert előző birtokosa Csői Tamás fia Miklós azokat "elvesztette", mivel testvérét, Csői Lászlót meggyilkolta. Szobi Mihály szerezte meg ezután Bottyán birtokát, amelyet 1527-ben a Szent Mihályról elnevezett toronyaljai pálos kolostornak adományozott. Bottyán 1546-ban még lakott hely, 1559-re puszta. A két időpont között törökök részéről súlyos megrázkódtatás érte a lakosságot, amelyik elmenekült. A XVII. században végig puszta. A török kiűzése után 1696-1699 között települt újjá; azóta folyamatosan lakott. Községi pecsétjének legelső lenyomata 1711-ből való. Második pecsétjén az 1718-as évszámot tüntették fel. Ez az éve a község újjászervezésének a Rákóczi-szabadságharc után. A két községet 1970-ben egyesítették. Ekkor kapta az Őrbottyán nevet.